Hinama Mareyoto

Faj : Ember

Hinama Mareyoto

Faj:Ember

Nem:Nő

Külső:
Hina egy húszas éveiben járó keleti nő, vágott szemei ezüstösen csillognak, de kiképzése előtt barnák voltak mint minden keletinek. Bőre hófehér , haja viszont természetes fekete színe ellenére vörösre van festve. Alacsony nő, törékenynek hat külseje alapján, de igen fürge, kecses és nőiesen izmos. Ruházatán a fekete a vörös és az arany dominál, hosszú köpenye csuklyával is rendelkezik melyet nappal mindig a szemébe húz amolyan átlátszó sötétítőként, ugyanis sötétben látásának ára az, hogy nagyon érzékeny a napfényre. Köpenye alatt ujjatlan, oldalt gombolós felsőt visel melyen fekete bőröv fut keresztül, ezen három, kovás mestermű sorakozik. Míves pisztolyok ezek, arany, éjsárkány mintával futtatva, töltényt és puskaport az övén függő táskákban tart, ellentétes oldalon díszes egyélű, keresztvas nélküli díszes kardjával és tőrével. Mozgást ne akadályozó, néhol kivágott feszes nadrágot visel, combja közepéig érő csizmáján pedig egy-egy kisebb bombácska pihen, melyek egyike vakító fénnyel, aprót robban, míg a másik kartácsot szórva sokkal nagyobbat. Leginkább tényleges bajban használja mindezt, gyakran elég csak fellebbentenie köpenyét, hogy elriassza az őt zaklatókat.

Jellem:
Kemény fegyelemre nevelték, de ez inkább csak munkája végzésekor érvényesül, "civilben" és mikor úton van feledhetetlen a huncut mosolya, beszéde választékos, incselkedő, néha kicsit megjátszottan kislányos, szeret rejtélyeskedni és szeret kikapcsolódni is; nagyon szépen énekel hazai dalokat. Nagyon nehéz felbosszantani, vagy úgy egyáltalán jókedvéből kizökkenteni. Hiába a véres hivatás, a keletiek tisztelik az életet és ahhoz méltóan is élnek. Női bájai és szépsége megkeseríti a férfi szívet, hiába a néhány heg mik teste bizonyos pontjain láthatóak. Alkímia tudása kiterjed a puskapor és különféle robbanószerek elkészítésére és ismeretére, az általa előállított savak szépen marják át a sötételf páncélt is, pisztolyai nem megbízhatóbbak viszont mint a más népek által készített kováspisztolyok, lő távjuk csekély, időnként besülnek, vagy el is ázhatnak, de találat esetén bizony húst tépnek, csontot törnek lövedékeik.

Történet:
A királyságon túl, sőt még az azutánin is túl, dolgos, jó eszű keleti népek élnek. Virágzó birodalom, sok dolgos polgárral és erős császárral kit csaknem istenként tisztelnek. Ámde ezen keleti birodalom is sok problémával rendelkezik. Néhány évvel ezelőtt igen kiemelkedővé vált egy. Méghozzá a sokasodó, mételyt terjesztő sötételfek. Földmélyi barlangjaikból felbukkanva először csupán kisebb falvakat és településeket tartottak rettegésben, ám idővel már nagyobb városokat is megtámadtak átkos mágiájukkal és mérgezett pengéikkel. A Császár ekkor rendelkezett; ezt a rákfenét gyökerestül ki kell vágni a birodalom testéből. Száz fős testőrségét, az-az legjobb harcosait, alkimisták gondjaira bízta, kemény kiképzés, némi beavatkozás és tanulás után eképp jött a világra egy új hivatás, mely világszerte egyedivé vált; ők lettek a sötételf vadászok. Mindenre elszánt, különlegesen képzett harcosok, kik egyaránt értenek a közelharchoz és az alkímiához, szemük természetellenes ezüst színben játszik, ugyanis ember létükre tökéletesen látnak a sötétben. Ezen megtermett harcosok pengéi, bombái és kovás lőfegyverei elől az akkor még rettegett faj patkányokként menekült. Hónapok alatt kiszorították őket földalatti világukból és magából a birodalomból is, de a császár ennyivel nem érte be. Közel fele létszámú vadászainak felét világnak küldte, hogy azok levadásszák a birodalomból elmenekült "Maradékot", történetünk főszereplője nem más mint Hinama, a húszon ötödik vadász. Három királyságon át üldözte prédáját, egy nagyhatalmú sötételf nemest, de úgy fest, Aspen városában sikeresen beérte. Egyetlen hely van itt, hol a romlott férfi meghúzhatta magát, a Császár haragja pedig ide is elér…