Főcsarnok

Faj : Ember

Felkapja fejét az ötletre. Ezen valójában nem gondolkozott, pedig meglehetősen evidens, hol lehetne információ elég erről a rejtélyről, hacsak nem az erőd könyvtárában? Nagyot bólint.
- Zed ez remek ötlet! Legyen hát, menjünk és nézzünk utána!
Lelkesen szedi magát össze, már úgyis jóllakott, a mosatlanok meg kicsit sem érdeklik, a világ elégedjen meg mára annyival, hogy egyáltalán főzni hajlandó volt. Összeszedi holmijait, kezébe kapja lantját, amin szeretetteljesen simít végig, aztán hátára kanyarítja.
- Az a könyvtár valójában úgyis érdekelt. Biztos sok legenda és történet bújik meg ott, amire szívesen ráteszem apró kezecskéimet. Ne húzzuk az időt, menjünk!
Vigyorogva karolna a férfiba és lódítaná meg, hogy igenis haladjon szépen, irány a könyvtár!

Faj : Ember

Váratlanul éri a támadás, kicsit összerándul, ahogy a kanál eltalálja a tarkóját, de utána csak nevet. Csupán csipkelődni szeretett volna, persze látott amit látott, még ha nem is mindent, de szinte eleget. Ezt már nem feszegeti tovább. Tekintve, hogy farkas éhes volt, hamar befejezte az evést és miután jóllakva letette a tányért maga mögé az asztalra, visszavette a maszkját és a lány felé fordult. Még nem gondolkodott el ezeken a dolgokon, bár valóban érdekes, de talán azóta csak most először volt olyan állapotban, hogy legyen ereje a töprengésre.
-Az kizárt, hogy visszamenjünk oda, akkor inkább hülyén halok meg. -Tiltakozik rögtön, de van más ötlete.
-Ellenben az itteni könyvtárban kétlem, hogy ne akadna valamilyen leírás a völgyben élő bennszülöttekről és azok szokásairól. Van rá esély, hogy választ találjunk a dologra. -Kicsit elgondolkodik, majd felkel a székről és várakozón a lányra tekint.
-Javaslom menjünk és nézzünk utána.

Faj : Ember

- Mi a... -kerekednek el szemei és csak annyira odafordul féloldalasan, hogy egy kicsiny kanalat dobjon Zed hátának, persze nem erősen. - Hát mégis láttál pucéran te piszok, este még azt mondtad, hogy alig-alig!
Persze utána már kacag, vissza fordul saját adagjához.
- Hát akkor örülj neki te settenkedő, engem aztán nem zavar, hogy láttál.
Ha zavarná, akár szakadékba is ugorhatna elvégre egy egész bennszülött falu látta az este pucéran, akkor már Zed nem oszt nem szoroz. Jó ideig csendesen eszeget, elgondolkozva. Mikor már jóllakott, akkor dől hátra és szólal meg tűnődőn.
- Valahol kíváncsi lennék mit akartak ezzel az egésszel. Mármint, hogy milyen rituálé volt ez ráadásul elég furcsa hogy az elmondásod alapján olyan személy kellett nekik aki rendelkezik varázserővel, illetve énekelni is tud. Nem furcsa ez azért? Főleg hogy én úgymond pont kapóra jöttem? Szívem szerint visszamennék és kideríteném, de kétlem hogy jó ötletnek bizonyulna. Lehet meg akartak idézni valamit, vagy fel akartak áldozni. De lehet csak szórakoztak.

Faj : Ember

A lány közvetlensége és felszabadultsága meglepi őt, de hamar alkalmazkodik hozzá és átveszi a laza hozzáállását. Ha neki nem kínos, akkor ő miért feszengjen miatta?
-Nem vagyok fél-ork, ezt megígérhetem. Ember vagyok. -Válaszol szinte már nevetve. Nem sértődékeny típus, ami azt illeti kifejezetten jól esik neki, hogy kivételesen valaki humorosan fogja fel a maszk dolgot. Az emberek szinte kivétel nélkül keserű bizalmatlansággal reagálnak, Shama kellemes kivételnek bizonyult ez alól.
-De higgy nekem, nem magam miatt takarom el az arcomat, hanem miattad és mindenki más miatt. -Sóhajt keserédes mosollyal, közben átveszi a lánytól a rántottát és megköszöni.
-Tudod, te kellemesebb látvány vagy pőrén, mint én. -Teszi még hozzá kicsit pimaszul, majd a lányhoz hasonlóan ő is hátat fordít a biztonság kedvéért. Levesz a maszkját, amit egy halk csattanással az asztalra rak, majd hozzálát az ételhez, ami olyan jól esik neki, mint semmi más mostanában.
-Ne legyél ilyen szigorú magadhoz, nagyon jó lett! -Mondja elégedetten, miután lenyelte az első falatot.

Faj : Ember

- Jól van, értékelem - kacsint a férfira a motyóját illetően.
Az étel lassan elkészül, majd pimaszul villanó szemmel fordul Zedhez.
- Na? Ma meglátom azt a szépséges ábrázatodat? Kíváncsi vagyok, elsőre az a tippem, hogy fél-ork vagy.
Ízetlen tréfa, de csupán tréfa, halkan felnevet mielőtt Zed felháborodna.
- Majd eszek neked háttal, ha az úgy megfelel. Csak hagyd fent a csuklyát nehogy leskelődjek. Bár őszintén? Kissé ritmusromboló vagy mert általában a férfiak vetkőznek nekem és nem fordítva, elég igazságtalan, hogy te ráadásul pucéron láttál. Nem mintha olyan szégyellős lennék, de hát na. Na kapod a rántottának nevezett szörnyűséget, settenkedő úr!
Azzal elfelezi a készült reggelit ami közepesen jó lett -kissé zsíros lett- majd szépen elvonul az asztal másik végébe és leül színpadiasan háttal a férfinak.
- Jó étvágyat, Zed! - csicsergi.

Faj : Ember

Enyhén elmosolyodik a lány megállapításán, ugyanis bár viccnek szánta, igaza volt. Valóban rossz szokása volt ólálkodni úgymond, bár ő ezt inkább csak türelmetlen kíváncsiságnak nevezte.
-Annál csak jobb lehet, mint amire én vagyok képes. -Nyugtatja Shamát, az illatokból ítélve pedig nem lehet olyan rossz.
-Ezt magammal hoztam, gondoltam nem hagyom sorsára, hogy valaki elemelje. -Mutatja föl a lány táskáját, majd ráteszi az egyik székre, mellette pedig ő maga is helyet foglal. Könyökével az asztalra támaszkodik, úgy figyeli a lány mozdulatait. Vagy Shama eszik rettentő sokat, vagy neki is csinált, ami egyrészt hízelgő volt, másfelől viszont kicsit kínos is. Nem szokott társaságban enni, ugyanis ahhoz előbb le kell vegye a maszkját, de igazán nem akarta megsérteni a lányt az étel visszautasításával, nem mellesleg majd' éhen veszett már.

Faj : Ember

Felkapja fejét a sütögetésből a hangra, majd elmosolyodik. Már a tojást süti éppen, az adagból sejthető, hogy nem csak magának.
- Jó reggelt! Látom kóros ólálkodó vagy.
Kuncogva fordul vissza az ételhez, igyekszik nem odaégetni. Nem igazán tanult meg jól főzni, leginkább az aktuálisan elcsábított férfiak vagy nők szolgálták ki. Szemrevételezte, hogy holmija Zednél van, ennek annyira nem örül bàr ez csak amolyan rigolya tőle. Szóvá viszont nem teszi.
- Ne várj csodát. Valamivel fizetni kellett a sorsnak a művészetért és az egyik dolog nálam a főzőtehetség.

Faj : Ember

Lassan ébred fel, nyújtózkodik egyet, mert alaposan elgémberedett az ülve alvástól. Eltart egy darabig, mire magához tér, de úgy érzi sikerült kipihennie magát. A főcsarnok üres volt, az ablakokon beszűrődő napfényben csillogó porcicákat leszámítva. Úgy tűnt nem rabolták ki őt álmában, ami megnyugtatta, ám Shamát nem látta, a holmijait viszont igen. Eléggé éhen ébredt, szóval kezdhet gondolkodni, hogy honnan szerezzen ételt itt az erődben. Fél kézzel meglazítja tarkójánál a maszkja szíját, hogy alá tudjon nyúlni megdörzsölgetni kicsit a szemeit. Lassan feltápászkodik a fotelból, elnyom egy ásítást és vállára veszi táskáját és a lány holmiját, hogy elinduljon megkeresni őt. Nem tart soká neki, hamar meghallja a lépteket és a csörömpölést a konyha felől. Shama az illatok és a látvány alapján rántottát készít, Zed nem akar ráijeszteni, szóval csöndben az ajtófélfának támaszkodik, egy darabig még onnan figyeli a dolgába merült lányt, majd köszön neki.
-Jó reggelt. -Még kissé bágyadt és fáradt bár, de jó hangulatról árulkodik hanglejtése.

Faj : Ember

Mosolyogva figyeli, ahogy a férfi légzése egyre lassul, majd mikor már bizonyossá válik, hogy elaludt, elfordul tőle, de még nem alszik el. Saját foteljában akár egy kismacska, úgy hever, elgondolkodva figyelve a kéken fénylő lángokat. Egy apró intésére a kék lángok sárgára váltanak, jobb kedve lesz ettől, nem is érti a törpök miért pont kék fényt választottak. Aztán ahogy lassan ő is elpilled, a lángok lassan visszakékülnek.

Másnap reggel már Zed előtt felkel és a konyhába siet, kevéske ételkészletéből szándékszik valami reggelifélét csinálni. Valaki egy tányéron néhány tojást is ott felejtett, így azt kihasználva rárabol azokra is, jó kis rántotta lesz majd belőle. Fűszere nem sok akad, de majd megoldja. Holmiját, lantját leszámítva ott hagyta az ágyául szolgáló fotelban.

Faj : Ember

Nem sok ereje maradt már arra, hogy válaszoljon a lánynak. Hogy ki merre megy ez után, azt bőven ráér megbeszélni másnap is, mikor kipihenték magukat. Csak hümmög egyet, de félig már alszik. Azon persze elmosolyodik magában, mikor végül csak dudorászni kezd Shama, méghozzá egy altatódalt, amit gyerekkorából ő maga is jól ismert. Kifejezetten kellemesen esik neki a lány hangjára elaludni. Nem tartotta valószerűtlennek, hogy reggelre kirabolják őket itt az erődben, de a lányban megbízott annyira, hogy ne tartson tőle még álmában sem. Rá egyébként sem volt jellemző a bizalmatlanság, amit sokan ugyan gyengeségnek tartanának, de ő így szebb helynek látta a világot. Ezekkel a gondolatokkal éri végül az álom, szuszogása egyenletessé válik, ő pedig végre aludhat egy jót.

Faj : Ember

Elmosolyodik Zed szavain. Megfogja fotelját és közvetlen a férfi fotelja mellé tolja, még össze is koccan a két karfa. Lelöki csizmáit és belé kucorodik, a pokrócot pedig apró bólintással elfogadja. A megmentésnek hála nagyot ugrott a bizalma Zed felé, így nem fél így kiszolgáltatottan mellette pihenni. Betakarja magát a pokróccal és a támlára hajtja fejét, úgy néz aztán a férfira.
- Én nem hiszem, hogy visszamegyek. Csak eldugottabb szobát keresek. Ha félsz egyedül a szomszédomba költözhetsz.
Kicsit még figyeli a másikat, majd lehunyja szemeit. Zenélni, vagy énekelni most képtelen lenne, de egy kis kellemesebb dúdolás belefér még a maga részéről is. Halkan kezdi el, a komikum kedvéért altatódalt dúdol, természetesen azon céllal, hogy a férfi szépen elaludjon mellette.

Faj : Ember

Mikor végre megérkeznek, Zed már kissé húzza a lábait a fáradtságtól. Odakint már fényes nappal van, de ők semmit sem aludtak egész éjjel és ezt most szeretné a férfi bepótolni. Lassú léptekkel, lemaradva követi Shamát, aki egyből a tűzhelyhez siet. Közben álmosan pislog körbe a hatalmas csarnokban. Ha van is itt rajtuk kívül valaki, hát ő most nem fog vele foglalkozni, az biztos. Nem volt hozzá energiája.
-Egyetértek. A legjobb az lesz, ha némi pihenés után visszamegyünk Aspenbe. -Bólint válaszul a lány dünnyögésére. A kandallóban hideg színű lángok táncolnak, néhány régi, viseltes fotelt húztak köré. Nem kellett neki kétszer szólni, hogy pihenjen le, Shamához hasonlóan ő is helyet foglalt az egyik ülőalkalmatosságon, majd rövid fészkelődést követően végre teljesen hátradőlhetett és lehunyhatta szemeit.
-Nagy kár. -Sóhajtja. -Ám azt hiszem ezúttal altatódal nélkül is könnyen el fogok aludni. -Nem volt valami biztonságos az erőd, ezt tudja jól, de úgy érzi, akár egy háború közepén is képes lenne most lepihenni. Táskájába nyúl, majd egy kissé szakadt pokrócot húz elő belőle, amit a lány felé nyújt. Nem volt túl vastag anyaga, de a semminél jobbnak bizonyulhat.

Faj : Ember

Elcsigázottan tántorodik be a hatalmas csarnokba. Egész este gyalogoltak Zeddel és már kezdett elege lenni belőle, noha magában ezt úgy rendezte le, hogy járhattak volna rosszabbul is. Azonnal az egyik tűzrakóhelyhez siet, hogy annak közelébe kuporodjon le, ujjait dörzsölgetve.
- Hát bemutatkozott a völgy, mondhatom - dünnyögi. - El tudtam volna képzelni kellemesebb időtöltést is.
Zedre pillant, figyelvén ő mit csinál.
- Gyere, pihenj le te is! - mondja mosolyogva. - Bár zenét nem ígérek, az ujjaim elgémberedtek a torkom pedig nem csak kiszáradt, szerintem megfáztam.

Faj : Ember

Csendes Éj

Aggodalmasan méregeti mindkét alakot kik jelen vannak, egyre inkább azon döntés súlya nehezedik a vállára, hogy nem marad inkább, két ilyen veszélyesnek tűnő alak közelében. Szürke megnyugtató szavai azért megérintik háborgó lelkét, de ez nem sokat segít a dolgon. Egyszerűen arra jut, jobb ha távozik méghozzá tűrhető iramban. Amikor a manó elmegy, Szürke pedig kényelembe helyezi magát, egyszerűen fejet hajt.
- Sajnálom, de jobb mennem, vár másféle kötelesség. Minden jót!
Azzal sietős léptekkel távozik, hogy elrejtőzzön szobájában.

//elnézést a szörnyű lassúságért, sajnos nem tudok úgy itt lenni mint remélte, egyelőre, szóval inkább kiírtam magam, hogy ne hátráltassalak titeket :( Később egy másik játékban biztosan összefutunk még, még egyszer elnézést és sziasztok! Nektek jó játékot! //

Faj : Erdei Manó

- Semmi akadálya! - mondja neki Thobias kissé megnyugodva. Oda is megy a tűzrakóhelyhez, ahol talál némi fát is. Tüzet csihol, majd miután már nagyobbak a lángok, tesz rá még egy kis fát, hogy jobban égjen. Ezt követően bemegy a pult mögé. Ám apró apókánk sajnos, nem ér ám el túl sok mindent.
~ No fene... megint minden magasan van! ~ morgolódik egy kicsit magában, majd miután felmászott már szinte mindenre ami ott található, levesz egy serpenyőt és egy fakanalat. A tűzhöz odaérve, tarisznyájából előveszi a gombákat és a fürjtojásokat. A gombákat hamar el is kezdi felszeletelni. A hosszú erdei útja során ugye vitt magával némi harapnivalót otthonról, így pár madárlátta élelem befigyel abban a tarisznyában. Ilyen többek között a hagyma és a szalonna is. Ezeket felvágja, felszeleteli és felkockázza. Majd a serpenyőbe is dobja őket, kis idő múlva már egész finom illatok járják körül a helységet. A legvégén következik a fürjtojás, beleüti a serpenyőbe, összekeveri és készen van a rögtönzött rántotta.
- Uraim az étel mindjárt tálalásra kész! Hozzatok három tányért, és evőeszközöket. - szól nekik mosolyogva.

Faj : Lykaios

Csendes Éj

- Nem-nem kell aggódni, embert nem eszem, abból csak baj lenne - hessegeti el a feltételezést mancsával legyintve
- Mármint nekem? Hogyne volna! Szürke vagyok. - mutatkozik be, majd visszapillant a manóra, akinek arckifejezéséről szinte leolvassa gondolatait, mire elégedetten mosolyra húzza ajkát, kivillantva fogait, könnyen összekeverhető vicsorgással
- Rendben van apróság, csak aztán igyekezz, farkaséhes vagyok! - mondja Thobiasnak, majd hátrébb dől ültében karjaira támaszkodva

Faj : Erdei Manó

- Üdv! Thobias vagyok. Hogy mi vagyok? Egy öreg manó. - válaszol a farkaslény kérdésére, majd kicsit hátrább is áll, miután az megnyalja a szája szélét.
~ Atyaég! Remélem nem arra gondol, hogy engem akar felfalni? ~ töpreng el magában, miközben menekülésre készen figyeli a farkas reakcióját.
- Őő.. szedtem némi gombát és fürjtojást az erdőben. Összedobhatunk egy vacsorát ha megfelel az uraknak. - közli minkét alaknak, amolyan felajánlás gyanánt, hát ha a farkas beleegyezik és akkor ő és az ember nem lesz préda ma estére. Hősünk nem éppen így tervezte az erődben való pihenésének az eltöltését, de most érdekes szituációba keveredett. Muszáj neki valamit rögtönözni, hiszen hármuk közül ő a leggyengébb. Reméli, hogy a bestia éppen jókedvében van.

Faj : Ember

Csendes Éj

Az apró teremtmény felszívódott, hát emiatt már nem is kell aggódnia, nyugodalmasabbá válik, akár a táj vihar után. Persze a távoli viharfelhők még ott vannak, hiszen Szürke fölött még mindig nem tért napirendre, de enyhül aggodalma, mikor attól még nem látni támadó szándékot. Bátorságot merít helyzetének utolsó kapaszkodóiból és bár már nem hátrál tovább, igyekszik kissé határozottabb benyomást kelteni, hátha javul ez a csöppet sem idilli állapot.
- Tehát nem kell aggódjak, hogy netán én lennék a préda? Mint láthatja testem merő csont és ín, nem vagyok az az ízletes falat.
Még kicsit forgolódik, mint tömeg közepén az elveszett gyermek, megnézi jobban is magának e csarnokot, elpillant a tágas erkély felé, mint aki menekülő útvonalat keres, holott már pusztán érdeklődésből.
- És neve akad, uram?

Faj : Lykaios

Csendes Éj

Constantin válaszára szinte csalódottan sóhajt fel, s azon minutumban huppan hátra s helyezi magát kényelembe a a terem kövén elhelyezkedve.
- Értem, nagy kár. Na mindegy majd csak találok a közelben valami ehetőt - bólintja válaszképp - A vadászat hosszadalmas és nem is mindig jár sikerrel - teszi aztán még hozzá
Aztán a betoppanó apróság felé forditja tekintetét, akit kíváncsian szemügyre is vesz a tűz vetette fények és árnyak hevesen táncoló kavalkádjában.
- Neked is -biccent neki - Ki, mi vagy te? - mereszti rá tekintetét kíváncsian, miközben megnyalja szája szélét, ki tudja mire gondolván

Faj : Ember

Csendes Éj

Aggodalmának már így is gyűrűző víztükrét közel feltajtékozza a teremtmény viselkedése és annak szavai. Egy verejtékcsepp talál pánikkal övezet utat arcának oldalán lefelé, egészen álláig, míg aztán keze vet véget a szökevény cseppnek, midőn letörli azt. Nyel egy nagyot, s csupán aztán képes megszólalni ismét.
- Kedves uram, őszintén sajnálom, de nem tudok neked élelmet adni, jelen helyzetben még magamnak sem. Keserű vallomást kell tegyek, merthogy ami kevés élelmem van az sincs most nálam, itt pedig nem igazán leltem, attól tartok a városban kell próbálkoznod, hacsak nem vadászol.
Ekkor e színdarab magába zuhan és elvetél, megjelenik egy újabb alak ami láttán abszolút elnyílnak ajkai, efféle szerzetről csupán hallani ha hallott, de annál többet nem mintsem ez egy manó lehet, hacsak nem gnóm. Végigméri az érkező Thobiast, tetőtől talpig, arcából már egyébként is kiszökött a vér, eleinte úgy hitte nem fog itt találkozni senkivel most meg mégis, de az istenek úgy akarták, hogy mindkettő holmi cifra teremtmény legyen. A levegő terhes sóhajként hagyja el tüdejét, s megküzd csodálkozásának csataterén, hogy végre kinyögjön valamit, s ne csupán tátogjon akár a partra vetett hal.
- Kellemes.. napot, uram.

Faj : Erdei Manó

A mi kis Thobink már hosszú órája gyalogolt hátán a puttonyával, amik tele vannak gombákkal. A sokáig tartó gyűjtögetés és erdőjárás kissé fáradttá tette manónkat. Az erőd közelében járt éppen, mikor úgy döntött, hogy éppen itt az ideje megállni egyet pihenni. Szerencsére a bejárati ajtó résnyire nyitva maradt, így azon be tudott menni. Miután bement az épületbe, alaposan körülnézett. Kissé szokatlan volt neki a hely. Ő legtöbbször, mindig kint tartózkodik. Mivel már este volt, inkább úgy döntött, hogy itt is tölti az éjszakát. Holnap reggel pedig, majd tovább megy. Remélte, hogy a hely, nem különféle rablók és zsiványok tanyája. Ugyan is arról, hallott már, hogy sok vándor és utazó megfordul ezen a helyen. Ki tudja, hogy jó vagy rossz személyekről van szó?
~ Érdekes egy hely... szokatlanul nagy a csend és mintha senki sem lenne itt. ~ gondolta magában, ám hamarosan nem várt látvány fogadta őt. Egy ember és egy farkasszerű lény állt egymással szemben. Hősünk egy pillanatra ledermedt, hiszen ilyen farkasszerű lényt még nem látott.
- Jó estét, uraim! - köszönti őket, nem túl határozott hanggal és persze tisztes távolságból.

Faj : Lykaios

igen, igen... kellemeset - mondja még kissé ásítozva - Mi ez a feltételes mód? Pontosan azt tetted! - pillant aztán rá szinte felháborodottan, majd két lábra áll s nyújtózik még egy picit, mielőtt tesz pár lépést az idegen felé, hogy alaposabban szemügyre vehesse amazt, közben heves szimatolásba kezd constantin felé.
Ha a férfi nem hátrál el előle, akkor egész közel araszol hozzá, végig farkasszemet nézve vele, majd miután pár lépésnyire megállt, nagy levegőt vesz.
- Ki vagy te? Mi szél hozott ide ilyen későn? Van nálad valami harapnivaló? - szegezi neki a kérdéseit

Faj : Ember

Csendes Éj

Elméjének sötét, kifürkészhetetlen labirintusából egy idegen jelenléte taszítja ki, meglepetten fordul az ásító felé, s vérében a vér is megfagy mikor meglátja. Nem a külseje az mi a rémület fojtó ujjait fonja torkára, hiszen ennél a farkasszerű teremtésnél is látott már förtelmesebb jelenéseket, azok mindig gyötrő tömeget képeznek tudatának zavaros habjai között. Hátrébb lép, hiszen ha a bestia őt bántani akarná megtehetné, még csak védekezni sem tudna. Erőt vesz magán s szavával illeti az idegent, hátha amaz nem oly veszélyes mint amilyennek tűnik.
- Kellemes éjt... - hangzanak aggodalmas szavai. - Felzavartalak volna?
Még egy lépése csikordul a nem makulátlan kövön hátrafelé, de tovább már nem hátrál, nehogy pont ez ösztönözze társaságát arra, hogy módszeresen lemészárolja, netán esti étkének nyilvánítsa.

//Továbbra is nyitott a kis forradalmam, ha valaki még csatlakozna, tárt karokkal várom Smile

//

Faj : Lykaios

A nap nagyrészét a városban töltötte beszerzett néhány dolgot, nyélbe ütött pár igen egyoldalunak ható üzletet - hiába, ha egyszer úgy nézel ki mint egy vérszomjas ragadozó, nem mernek ellenalkudozni - és hosszan járta az utcákat céltalanul, egyszerűen hiányzott már neki egy kis zsivaj az erődbeli nagy csend és nyugalom után.
Az út elég hosszú és meredek hozzá, hogy visszatérve másra se vágyjon, mint egy kis kényelmes alkalmatosságra, ahová ledőlhet pihenni, s igy kötött ki a nagyterem egyik padján fekve, hamar el is nyomta az álom, mígnem valaki más jelenléte nem ébresztette fel, s most még félálomban emeli fel fejét, hogy szétnézzen a teremben, miközben lassan körvonalazódik előtte környezete.
Némán pislog az idegen felé, miközben ellenállhatatlan kényszert érez rá, hogy ásítson egyet, minek eleget is tesz, nagyra tátva száját.

// megjöttem farkas

//

Faj : Ember

Csendes Éj

Néma alak rója az erőd folyosóit, a csend köpönyege húzza vézna vállait, s akár gyászoló asszonyt annak fekete fátyla, úgy omlanak meggyötört tincsei is arcába. Constantine gyötrődik e folyosókon, önnön démonaival küzdve, talán saját szerencséje, hogy csupán képletesen, háborgó elméje már így is egy förmedvény birtokát képezi. Egyik csontos kezét a falra simítja, ó igen, jó kő ez, van odalent a járatokban bőven elég is belőle, s elméjébe újra győztes seregként vonulnak be a különféle szörnyűséges rémképek melyekből alkotásai fogannak. Megrázza fejét, hínárként arcára tapadó vizes haját hátra simítja, nemrégiben vett fürdőt, mert a kőpor az keserű dérként pöttyözte csapzott ruháját és kiszáradt bőrét. Ajtó állja el útját, egy mozdulattal belöki, hatalmas csarnok tárul a szeme elé, mi nagyobb mestermű mint ő valaha alkotott; s sokkalta szemet gyönyörködtetőbb is.
Áhítva fordul körbe amint belépett, szék keresztezi útját, mely mellett aztán elhalad, támláján húzva végig kezét, majd középre sétál, ott pedig a tűzhöz lép, hogy megmelegedjen. Hiába, az ősz szoknyája hamarosan beborítja e vidéket, előlebbentve maga alól a hideget, melyen e vaskos kőfalak mit sem segítenek. Nincs hát itt senki? Csak ő? Meglehet ez e lehető legjobb dolog, mert nincs kit veszélyeztessen? Emberi mivolta viszont társaság után kapálódzik.

/Ha valaki csatlakozna én itt kuksolok jöhet bárki Wink

/