Hát igen, az istenek... Zed egy félszeg mosollyal reagál, majd Shamát követve ő is felkel. Szóval a városba mennek, hát legyen.
-Ugyan, mibe tudnál belekeverni? -Kérdezi kíváncsian, persze nem komolyan véve a dolgot. Az Aspenbe vezető út nem valami hosszú az erődtől, reggeli sétának épp megteszi, bár fogalma sem volt róla, hogy reggel van-e egyáltalán, vagy este. Itt nincsenek ablakok, hogy kinézzen rajtuk, az időérzékét teljesen elvesztette.
-Ami azt illeti, jól esne egy ital. -Gondolkodik hangosan, miközben fejben azt latolgatja, mit csináljanak, ha odaérnek. Egy rövidnek örülne a tegnapi nap izgalmai után, kocsmából pedig akad bőven Aspenben.

- Miért ne? - vigyorog. - Mintha természetes lenne egymás társaságában lenni pedig tegnap láttalak először. Az istenek huncut népség.
Keresztbe löki lábait és nyújtózik egy jó nagyot. Ő aztán végképp ráér, még nem érzi annyira, hogy beletemetkezzen a könyvtárba jó regéket keresni, így aztán bőven. Egy lendüléssel talpon is terem, megint nyújtózik egyet.
- Na menjünk akkor nagyfiú! Ha sokáig tit maradunk el fogok aludni, a könyvtár túlságosan csendes hely nekem. Még az is lehet jól belekeverlek a városban valami kulimászba.
Kacagva indul el az ajtó felé, annál jobb minél hamarabb indulnak, a kinti hűvös majd kicsit serkenteni fogja és talán nem alszik el séta közben.

Ő is elég fáradtnak érezte magát, de abban egyetértett a lánnyal, hogy napközben aludni aligha más, mint időpazarlás.
-Ismersz te olyan utazót, akinek sok dolga akad? Nem azok indulnak el a világba, akik nem érnek rá. -Válaszolja, majd elgondolkodik. Valóban nem volt mit tennie. Aspen nyomornegyedében az egyik fogadósnak lóg még némi pénzzel, amit meg kellett volna adjon már, de mivel nem igazán volt miből, ezért azt a dolgát most nem intézné el inkább. Úgy hallotta, a völgyben honos egy rendkívül ritka fa, ami kiválóan alkalmas faragásra, azt szerette volna megcsonkolni kicsit, de a völgyet egy darabig jobb lenne elkerülni, szóval az sem nevezhető dolgának. Összegezve az igazság az volt, hogy igen, baromira ráért.
-Vicces? Miért vicces? -Kérdez rá naiv értetlenségből. Talán ha csak egyszer mondja a lány, akkor fel sem tűnik neki, de úgy, hogy a mondat végén még nyomatékosította is, már igen, és kíváncsi volt.

- Álmodozz csak, álmodozz - kacsint a férfira. - De majd meglátod, meg lesz ennek még a böjtje.
Jót vigyorog persze Zed riposztjain, nem bánja, hogy nem egy töketlen alakkal incselkedik, minden esetre kicsit még jobban elkényelmesedik foteljében. Ásít egy jó nagyot, valójában szíve szerint visszaaludna.
- Aludni tudnék még. - motyogja. - De inkább kihúzom estig, vagy késő délutánig ha most alszom nem fogok tudni este aludni. Meg én nappal mindig is utáltam, nem mintha itt annyira érződne, hogy nappal van.
Megdörzsöli szemeit, valójában varázslatának hála fáradt el így, jól tudja ő maga is, de majd összeszedi magát, kellően kreatív, hogy ne legyen gond emiatt. Zedre mosolyog aztán és nyújtózik egyet.
- Nem sok dolgod akad mi? Még nem hagytál faképnél - vigyorog. - Nem zavarsz nem azért mondom csak vicces hogy összeragadtunk tegnap óta. Vicces.

Zed nem értett egy kicsit sem az emberekhez, de annyit még ő is látott Shamán, hogy nem vette őt komolyan valamiért, legalább is nem akart hinni neki.
-Nem? Kár... -Válaszol színlelt csalódottsággal, majd ő is elneveti magát. Hát, valahol tényleg kár, de ezt a gondolatot mindenki érdekében nem folytatja inkább. A lányt nézi, ahogy az nézi őt, de tekintetük nem találkozik, mert a maszk miatt nem tud. Az a néhány másodperces csönd így a kelleténél kínosabb lett, Zed megköszörüli a torkát zavarában. Furcsállta a lány tekintetét, bár jobban belegondolva, ő maga ennél sokkal ijesztőbben szokott Shamára bámulni, annyi különbséggel, hogy azt a lány nem láthatja. Már pont elkezdett azon gondolkodni, hogy mivel törhetné meg a csendet, de a lány szerencsére megelőzi.
-Igen. -Válaszol rendkívül esetlenül és nem valami relevánsan. Még mindig kicsit elmerengve néz a lányra, talán a varázslat utóhatása, hogy kicsit nehezebbnek érzi a gondolkozást, mint máskor.

Megmosolyogja a férfi szavait, Zed nem tehet róla, de ennek kapcsán viszont hiába az őszinte szavak, nem hisz neki. Semmi olyat nem tett szegény férfi, ez általános dolog, hogy nem hisz abban, hogy valaki valamit önzetlenül, ahhoz a felszín alatt túl borúlátó a világnézete. Nem firtatja hát, mindössze ennyit tesz hozzá:
- Azért ha majd tehetek érted valamit csak szólj. Viszont józan mértékeken belül, nem vagyok kurtizán! - kacag fel.
Figyeli, ahogy a másik letelepszik a közelébe, szinte zavarba ejtően figyeli, teljes némaságban. Nem zavartatja magát különösebben, aztán végül lepillant lantjára.
- Hát legalább megúsztuk. Ez a lényeg. Megmaradok szerény bárd, az istennői szerep nem nekem való, az ég óvja azt aki istennőjének fogad - kuncog. - Nem az én műfajom.

Érzi, ahogy a mágia hatása múlni kezd róla és ezt nagyon megnyugtatónak találja. Elégedetlenül nyugtázza, hogy hirtelen fáradtabb lett, mint ez előtt volt, szóval szusszan egyet és helyet foglal a lány mellett, egy másik fotelban pihenés gyanánt. Csak tíz percre pörgött fel az agya, de most, hogy elmúlt még a feje is megfájdult egy kicsit. A lány folytatja a viccelődést, de ő már túl fáradt ahhoz, hogy őszintén nevessen rajta.
-Mire gondolsz? -Kérdezi kicsit értetlenül. -Nem gondolom, hogy bármivel is tartoznál nekem. Emberi kötelességből nem hagytalak ott, nem pedig azért, hogy később behajtsak rajtad bármiféle adósságot emiatt. -Shama gondolatmenete bár idegen volt az ő felfogásától, meg tudta érteni a lányt. Őszintén mondta, amit mondott, semmiféle viszonzást nem vár és nem is fogadna el. Nagyon önérzetes típus volt, ha otthagyta volna a lányt, egész biztos, hogy képtelen lett volna elszámolni a saját lelkiismeretével később, és nem tudott volna többé tükörbe nézni. Mondjuk így se nagyon szokott, de az más kérdés.
-Szóval örülhetsz, nem kell, hogy az agyad tönkremenjen a nagy aggodalomban, te kis istennő. -Mondta kicsit viccelődve, fáradt mosollyal.

- Varázspálcád az neked van, lelkem - kuncogja még mielőtt rendesen belemelegedne az igébe.
Végig támogatja Zedet ameddig az vissza nem tér, számított rá, hogy úgymond hamar végezni fognak. Ezen melódiához nem tartozik ének, csupán kemény koncentráció és a húrok egy ritmikus pengetése. Ez persze megterhelő és erős koncentrációt igényel, így kellően gyöngyözik a homloka már mire a férfi visszaté hozzá. Amint Zed beszélni kezd, abba hagyja a zenélést, majd kíváncsian hallgatja a férfit aki a dallam elhallgatásával párhuzamosan érezheti, ahogy lassan minden visszatér a normális kerékvágásba. Hümmög egyet a hallottakon.
- Amúgy is egy istennő vagyok, minek raktak belém egy másikat? - vigyorint, bár kissé esetlenül, bágyadt a zenéléstől és csöppet sem mulatságos vége lehetett volna ennek az egésznek. - Már most az áldozatom vagy, ha nem találkozunk a vízesésnél nem lett volna semmi bajod vélhetően.
Vállat von és Zedre mosolyog.
- Attól félek nem csak a megmentésemért tartozom neked. És ez aggasztó, nem szeretek tartozni. Agyamra megy ha tartozom valakinek.

Shama bohém bujaságán csak mosolyogni tud. Rendkívül szórakoztatónak találja a lányt és annak felvágott nyelvét, valamint azt a megannyi szemérmetlen megszólítást, amit kitalált rá. Nem emlékszik rá, hogy valaha is ez előtt szívtiprónak bélyegezte volna őt bárki, még csak humorból se. Amikor azonban a kanapéban trónolva elkezdi kiosztani a feladatokat, Zed már felvonja egyik szemöldökét, még ha ez nem is látszik. Shama persze sejthette, hogy milyen képet vág éppen, mert rögtön magyarázni kezdett. Bár nem teljesen értette elsőre a dolgot, sejthette, hogy a lány terve célravezető volna, mégis ellenkezni akart.
-De... -Kezdett bele hasztalanul, ugyanis addigra a lány már rázendített. Zed nem kedvelte a mágiát, főleg nem akkor, ha annak ő az áldozata, bármennyire is tűnik ez furcsának egy mágiahasználótól, ezek olyan dolgok, amire születik az ember, és nem választható.
-Te meg az a húros varázspálcád... -Csóválja meg méltatlankodva a fejét, mikor először megérzi magán a zene jótékony hatásait. A kávénál hatásosabb módszer annyi szent, olyan dolgokon kezdett el gondolkodni, amin férfiember normális esetben sose szokott. Először csak azt állapítja meg, hogy Shama kicsit alultáplált, majd valamiért egy régi matrózdalra asszociált a lányról, amit gyermekkorában hallott néhányszor egy aggastyán kofától a hétvégi piacon. Azt hitte, nem emlékszik a szövegre, ám most mégis derengett neki néhány sor. Ó, jó tenger, ma álomba ringat... Vad tenger, mi lesz, ha pirkad? Valami ilyesmi... Szeszélyed hullámain, ó, tenger, mondd, meddig élhet ember? Egy pillanatra ezen elmerengett, de dolgára eszmélve kicsit megrázta a fejét, majd a polcokhoz lépett. Meglepő gyorsasággal olvasta a könyvek címét, csak azokat vette le a helyéről, melyekben bármi hasznosat remélhetett és alig néhány pillanat alatt végigolvasott belőlük több oldalnyit. Nem semmi... Válla fölött a lányra sandított. Annyira nem is volt rossz ez a varázslat. Így hamar kezébe akadtak érdekes olvasmányok, jó néhány olyan információra is szert tett kutakodás közben, ami nem az, amit keresnek, mégis hasznos és érdekes. Végül egy olyan kötetnél állapodott meg, melynek gerincébe aranyozott dombornyomással a "A völgy meséje egy felfedező tollából" címet írták. régi volt és rongyos, bár első pillantásra nem annak tűnt, ahogy kinyitotta láthatta, hogy valójában ez egy kézirat, méghozzá nem tegnap íródott. Fellapozva talált is egy fejezetet, ami az ott élő bennszülöttek viselkedéséről szólt legalább húsz oldalon keresztül.
-Ez nagyon érdekes. -Állapította meg alig egy perc elteltével, mikor is végzett a szöveggel, majd összecsukta a könyvet, hogy visszategye a polcra.
-Bár pontosan erről a szertartásról nem találtam semmit, annyit kiderítettem, hogy ez a kannibál törzs több istenben is hisz, többek közt az újhold szirén istennőjében, akit Dauellnek hívnak. Róla azt tartják, hogy ha újhold napján idézik meg és emberáldozatot is bemutatnak neki, akkor sok esőt hoz a jó termés reményében még a száraz évszak idején is, méghozzá földöntúli énekhangjával. Amennyire pedig tudom, tegnap pont újhold volt. -Ettől a varázslattól még a hanglejtése is intellektuálisabb lett, mint eredetileg, ez pedig nem tetszett neki. Beletörődve sóhajt egyet, majd folytatja.
-Feltételezésem szerint te lehettél a test, amit az istennő elfoglalt, én pedig az áldozatod. -Fűzi hozzá eltöprengve.

Elismerően mosolyogva néz végig a pazar könyvtáron. Járt már hasonlóban, de ritkán fut bele ilyen felszerelt és impozáns tudástárba. Zedre sandít, majd megint a könyvespolcokat fürkészi, incselkedve dől a férfi szobornak és sandít rá, mintha flörtölni akarna vele.
- Szép helyet óvsz, nagyfiú - búgja a szobornak, majd kuncogva lép el tőle és ringó csípővel elsétál a legközelebbi fotelig, amibe bele is huppan, méghozzá keresztbe, lábait átveti az egyik karfán, míg a másiknak hátát támasztja. - Könnyen és egyszerűen, én szívtipró éjszakai hősöm - kacsint Zedre. - Te keresel, én meg zenélek.
Zed elsőre azt hiszi valamiféle pofátlan utasítgatásról van szó, de mielőtt méltatlankodna, -vagy éppen pont akkor- felemeli tenyerét, hogy csitítsa, ekkor már nevetve.
- Ne félj drága uraság, jó kezekben leszel, nem tétlenségből zenélek, hanem téged foglak támogatni. Készülj fel mert hacsak nem véded az elméd valamivel, most úgy fog vágni az eszed mint azt sosem hitted volna és tessék végigcsókolgatni mint a két kezemet hálából.
Ekkor ölébe veszi Dottit és rákezd az Elmeélesítés Melódiájára. Zed eleinte csak azt érezheti, hogy kezd úgymond magához térni a reggeli álmosságból, aztán azt is, ahogy elméje tovább gyorsul. Ha éppen Shamára néz, szinte apró feliratok ugrálnak fel a lány jellemzőiről melyek a kisebb jelekből feltételezhetőek, voltaképpen Zednek most úgy vág az elméje, hogy még azt is pontosan megállapítja, hogy Shamára ráférne vagy három kiló, hogy perfekt legyen az alakja. A végső kiteljesedés akkor történik amikor elindul esetlegesen a polcsorok között és a könyvek gerincén lévő címeket villanások alatt olvassa le, ha pedig kezébe vesz egy könyvet, alig két szívdobbanás alatt olvas el egy oldalt belőle. Éles elméjével azonnal rájöhet, hogy igen komoly mágia hatása alá került. Viszont arra is, hogy ha van itt bármi erről a rituáléról, seperc alatt meg fogja találni hiába hatalmas a könyvtár.

Shama karon ragadja, ő pedig nem ellenkezik, hagyja, hogy a lány a könyvtárig húzza magával. Ahogy belépnek a gazdagon díszített kapukon a hatalmas terembe, Zed egy pillanatra megtorpan a látványtól. Még nem járt itt, csak hallott róla - de minden szó igaznak bizonyult. Úgy tűnt, tényleg a világ összes könyvéből van itt egy példány, csupán attól, hogy körbenézett már kicsinek és nagyon tanulatlannak érezte magát. Az igazat megvallva, az olvasás nem tartozik a hobbijai közé, még ha diák korában át is rágta magát néhány mágiával kapcsolatos irományon, sosem kötötte le a dolog túlzottan.
-Nos... Hol kezdjünk hozzá? -Töri meg végül a csendet, közben az első polchoz lépve. Több napos programnak tűnik mindent átböngészni itt.