Történetünk a fantasy középkor keretein belül, egy hatalmas birodalom területén játszódik, melynek neve  a Krinhelm királyság. Ezen királyság élén Seleste Villheming királynő áll,aki  középkorú, szemet kápráztatóan szép nő, s a nép zöme szereti is. Mint minden uralkodót őt sem szeretheti mindenki, intrikák és kisebb cselszövések egész hálózata veszi körül, de nincs királyság hol ez ne lenne gyakori, ettől függetlenül erős lábakon áll a királynő uralkodása. Krinhelm történelmében háborúkban bővelkedik;, most is akadnak környező országok, melyek az itteni földekre és azok kincseire tartanak igényt - nem kevésbé Villheming királynő trónjára - de tényleges hadban jelenleg senkivel sem állnak. A királyság kontinens északi részén helyezkedik el a főváros, óceánt érő határaival, így számos kikötőváros is Krinhelm fennhatósága alá tartozik,  megkönnyítve a kereskedelmet és az utazást magát.

A játék fő helyszíne Ecrin völgye, azon belül pedig Geldár erődje. Ősi, hatalmas kráter, csaknem ország méretű, peremét szabályos hegység szegélyezi, melynek neve a Geldár- hegység. Égbe nyúló csúcsai között az egyetlen feljárat egy törpe kezek által épített gigászi, sziklafalba vájt lépcsősor. Ezen át fel lehet jutni egy, a hegy gyomrába vájt elhagyatott törpe Erődbe és azon túl a híres Völgybe.  A lépcsősor mellett keményre döngölt út is halad, amely elég széles ahhoz, hogy akár szekerek is végighaladhassanak rajta.  A szerpentin, kráterből kifelé eső oldalához közel a királyság egy városa húzódik, alig háromnegyed óra sétára az erődtől, mégpedig Aspen városa.  

Az erőd évtizedekkel ezelőtt egy törpéktől zsongó hely volt:, bányásztak, kereskedtek, termeltek, ahogy ez fajtájuktól megszokott. Külsőre a sziklafalból ki sem látszik az építmény, ugyanis a hegy gyomrába, a puszta sziklába vájták szobáit, termeit, folyosóit. Ami távolról árulkodhat az épület jelenlétére, azok a kitüremkedő erkélyek, melyek a termekhez tartoznak - nem kevésbé a főcsarnokhoz - és maga a Madarak Tornya, mely ügyesen rejtőzik az égig érő hegycsúcsok között. Hogy mi is történt a korábbi lakókkal? Senki sem tudja igazán. Állítólag túlságosan mélyre ástak, és olyan dologra leltek, mely vagy elűzte, vagy legyilkolta őket, mind egy szálig. A csarnokok és tárnák nagy része beomlott, de még most is lelni használható titkos járatokat, vagy mélybe vezető utakat, a kellően vakmerő vagy eszelős egyének számára. A törpék eltűnését követően a törp- mágia megmaradt, mely a meleget, és az éjszaka működésbe lépő rúnák által megnyilvánuló világítást biztosítja. Egyetlen legenda szól arról mi történhetett:, állítólag egy ősi, magányos, elfeledett isten ébredt fel a hegy mélyében (, meglehet a hegység nevét viseli ő maga is). A legendának különféle változatai vannak: van aki úgy ismeri e történetet, hogy a törpék ezt az istent és egy sötét erőt ébresztettek fel, s míg azok viaskodtak, ők fejvesztve menekültek el, s mire maga Geldár győzedelmeskedett, addigra egyetlen árva lélek nem maradt a helyen, mit a diadalmas isten szentélyének, vagy birodalmának kiálthatott volna ki. Meglepő módon mégsem teljesen üres e néptelen hely. Olyan kalandorok, utazók, szerencsevadászok és más szerzetek ideiglenes lakhelyéül szolgál, kik számos okból fordulnak meg itt:, sokukat a hely rejtélye foglalkoztat, másokat a még a királyságnál is öregebb völgy titkai, de van, ki pusztán a világ elől menekül, vagy véletlen erre tévedt...

Aspen egyszerű település, amolyan pihenőhely más, méretesebb városok felé vezető úton, és fiatalabb mint maga a kráter. A helyiek elvétve fordulnak meg a lépcső túloldalán, a völgy megannyi veszélye miatt, az erődöt sem igazán látogatják, noha néha ellófrál oda néhány kölyök vagy kíváncsibb felnőtt. Az erődben történtek miatt, ódzkodnak oda betérni, bár ez a félelem enyhült az idők során. Aspent egy tanács igazgatja, ami három nemesi család fejéből áll. Ezen családok nemzedékei váltakoznak a tanácsterem asztalánál, de a királynőnek felelnek minden rendeletükért, és hozzá fordulnak minden nemű kérésükkel, kérdésükkel. Alapvetően biztonságos város, ámbár főleg a kráter miatt megfordulnak itt furcsa szerzetek is.


Ezen világot a mágia működteti, de az ember és más fajok kezei a tudomány irányába is tapogatóznak, szépen fejlődő alkímia jellemzi a hétköznapokat, felfedezték már a puskaport, ehhez pedig kezdetleges robbanószerek és lőfegyverek is társulnak, ám ezek még igen instabil próbálkozások, a mezei kovás puska könnyen beázik az egy kis víztől s használhatatlanná válik, de egyébként is könnyen besül, mi több a célzás sem pontos vele, az igazi küzdelmet a puszta acél, a kardok, a csatabárdok, a kalapácsok, a tőrök és az íjak  vívják, ám mégis mindezek fölött örök uralkodóként ott trónol a természetfeletti, az-az maga a mágia.