Faj:Tündér
Nem:Nő
Külső: Tündéreknek sok fajtája van a világon az aprótól a magasig, a bársony bőrűtől a kérges,nyálkásig. Szeszil éppen hogy eléri a 150 cm magasságot, napbarnított bőrű nő.
Kortalan arca enyhén ovális, pisze orra alatt rózsás ajkai nyiladoznak, de nem is ezek a vonások vonzzák a tekintetet. Mandulavágású szemei feketék csak szembogarai virítanak márványosan zöldeskék színben. Szőkés haja válláig ér, mégis a napfényben haloványan zöldes beütése van, mintha a szemek kápráznának.
Alkatához mérten csinos, formás idomokkal rendelkezik és ezt öltözéke is kiemeli. Térdig érő, fűzöld ruhája fentebb sem takar többet. Mélyen dekoltált öltözéke sűrű virágokkal borított, hátát és karjait szabadon hagyja. Lábfeje csupasz, nem igazán hord lábbelit.
Jellem: Az idő megkurtította józanságát, enyhén zakkant . Mondhatni örök vidám jelenség, közvetlen, segítőkész bár néha tanácsos megfontolni kér e abból bárki is.
Történet:Mégis milyen szavakkal írhatná le a fennsík lánya az életének főbb eseményeit? Hogyan is foglalhatná keretbe születésétől kezdve mihez nincsen pontos dátum, nap, talán évszak sem. Mihez viszonyítson? Miként tegye, ha már elméje ködösebb?
Egyszer… valamikor bakfis korában a mezőkön lovagolt kedvenc szarvasán, mikor a hegy különös hangokat hallatott magából. Morgó, vízhangzó kopácsolásokat, amik nyomán a hegyekben idővel kiugró erkélyek emelkedtek ki és alacsony, szőrös arcú alakok ólálkodtak a hegy lábánál. Igen… ebben biztos, még hiszen akkor választották meg nővérét uralkodónak népük élére és nem lehetett több Ő maga tizenhárom évesnél.
…Túl sok izgalom övezte ezt a korszakot, minden nap és év csak úgy pergett akár a homok szemei. Nővérének gyermeke született, nagynéni lett és borzasztóan élvezte minden megadatott percét.
Mikor a kis húgocska elég idős lett az erdő elhagyására, elvitte a mezőkre, a tóhoz, hogy hattyúk tollait, kagylókat gyűjtögessenek és kívánságokat teljesítő ezüstfarkú vizirókákat fogjanak.
Egy ilyen napon esett, hogy idegen lepte meg nyugodt ejtőzésüket a nyár melegében, ahogy a víz tükrén ringatóztak fakérgeken . A parton állva figyelte a két lányt és ők viszont figyelték az embert, ami nem hasonlított a korábbi nyüzsgő népséghez. Lassú mozdulatokkal felült Szeszil , izgatottan nézte csak a másikat és lassan evezni kezdett a part közelebbi oldalára. Húgával hamarosan eltűnt a szemek elől, és hiába kereste őket a kíváncsi ember nem lelte már. Napok teltek el, mikor ismét találkoztak a part menti fák ligetében és csak kettesben voltak kíváncsiságukkal. Szeszil félénken járta körbe a hozzá hasonlót, megérintette, egymás nyelvét nem értve mutogatni kezdtek…
Az idő vasfoga az emlékeket megfakítja, de nem lehet mindent elfeledni, ha akarná is a tündér lánya, erre nem képes. Életük hosszú folyamán az emlékek éles képként villódznak az elméjükbe olykor már szinte megbolondítva épelméjűségüket. Adrent sosem feledheti Szeszil, oly sokat mutattak és oly sokat tanítottak egymásnak, mígnem a férfi elmaradt hosszú hónapok után. A lány nem értette okát, várta a tónál naphosszakat …de többet nem jött. Az idő vasfoga, nem csak az emlékek… hanem a halandók gyilkosa.
Azóta a völgyben több ember megfordult, többekkel találkozott, de egy sem volt olyan, mint az első. Mindegyik más volt, mind különböztek és mind a hegyben lévő erődből jöttek az ő birodalmába…
Képességek:Képes az emberek idegeire menni
