Faj:Lykaios
Nem:Férfi
Külső: Fiatal, emberi mértékkel mérve átlagos magasságú, s egy igazi ragadozóhoz méltón, karcsú, izmos testfelépítésű. Egész testét szinte teljesen egyszínű szürkés árnyalatú rövid szőrű bunda fedi, melybe némi világosbarna keveredik a hátán szétterülő foltban s hosszú szőrű farka végén, mely egész e földig ér, szemei felett egy-egy fehér folt helyezkedik el szemöldökként. Szemei aranysárgák, melyekből gyakran tűnhet úgy, mintha túlvilági fény áradna, ami nem több egyszerű érzékcsalódásnál.
Szájában hegyes fogak sokaságát rejti, amiknek gyakran veszi hasznát az emberi világban, mind fegyverként, mind megfélemlítésként. Végtagjain hegyes karmokkal is bir, amik szintén veszedelmes fegyverek a közelharcban.
Az emberektől átvett megannyi szokás között az öltözködés is szerepel, melye leginkább egy térdéig érő vászonnadrággal, és egy hozzá illő inggel tud le, bár az utóbbit néha mégsem veszi fel, elvégre ott a bunda. Nyakában egy átlyukasztott aranyérme lóg bőrből készült szálon.
Valódi fegyverként egy ívelt pengéjű rövidkardot látni nála, melyet jobb combjára kötve visel.
Jellem: Jellemzően kíváncsi, gyakran üti bele az orrát más dolgába, s még gyakrabban szegi meg az őszerinte értelmetlen szabályokat, melyekhez egyesek úgy ragaszkodnak, s nem riad vissza sötétebb ügyletektől sem. Alapvetően kedves másokkal, szereti a társaságot, ám az idegenekkel eléggé bizalmatlan, s az őszinteségre nehéz rávenni, sok furcsa tettre képes amiket az emberek nem mindig néznek jó szemmel... Elég nagy türelemmel rendelkezik, ám vannak dolgok amikre harap - akár szó szerint is - olyankor nem érdemes a közelében lenni.
Érzékei az embereknél jóval fejlettebb, gyakran vesz észre olyasmit, ami felett mások elsiklanak. Ügyesen lopakodik, némely tolvaj is megirigyelné, közelharcban veszedelmes ellenfélnek számít, kardját egész jól forgatja.
Történet: Szürke a Lykaios faj tagja, melyet az emberi tudósok, hatalmas fantáziával a Lycan, azaz farkasember szóból neveztek el. A kevés kivételt leszámítva világ eldugott részein élnek törzsi csoportokban, összhangban a természettel, ezért is ritkán kerülnek kapcsolatba emberekkel, ami gyakran végződik rosszul, ha az emberek épp prémvadászok... Jellemzően kíváncsiak és gyorsan tanulnak, s sok az emberek számára furcsa és érthetetlen szokással rendelkeznek.
Messzi földön, egy végeláthatatlan erdő közepén látta meg a napvilágot ahol szerető szülei vigyáztak rá. Ám a kölyökkor nem tartott soká, prémvadászok egy csoportja túl messze merészkedett a várostól, s rábukkant a rejtett törzsre. A harc nem tartott soká, a fogak és karmok nem értek fel az acéllal, s a falut szinte földig rombolták, a felnőtteket megölték, s a kölyköket elhurcoltál, hogy majd akkor vágják le őket, ha már eléggé megnőttek. Ám a könnyen szerzett zsákmánynak megvolt az ára, a városban lassan rájöttek honnét származik a szinte tökéletes, varrás nélküli farkasbunda, s az orrvadászokat felakasztották, a megmaradt néhány túlélő kölyköt pedig a város vette gondozásba, s az árvaházban próbálták őket felnevelni, emberek módjára, ami nem járt sok sikerrel. Egy szerencsés, vagy inkább szerencsétlen véletlennek köszönhetően aztán Szürke a heti mosatlannal együtt egy szekéren kötött ki, aminek hála megszökött, s azóta céltalanul bóklászik a világban...
