Tárgy: Maximilian Lavigne Vas. Aug. 21, 2016 12:43 am
Maximilian Lavigne
Faj:EmberNem:Férfi Külső: Húszas évei végén járó ember férfi. Világos bőr, barna, göndör, hosszú haj, kicsiny, jól ápolt kecskeszakáll. Haját leginkább hátrakötve hordja, csaknem háta közepéig ér amikor éppen kiengedi. Szemei barnák, s komorak, beléjük pillantva szinte bárki láthatja, hogy a lélektükrök sok rosszat látott emberről árulkodnak. Ruházata megtévesztő, könnyen lovagnak is tekintik időnként, nem beszélve finom nemesi arcvonásairól. Királykék felsőt visel, rajta aranyszerű címerrel, alatta láncinget, azalatt pedig vajszínű inget, leginkább. Bőrszíjakkal felerősített könnyű vállvértjei közül bukkan elő nyaka körüli magas gallérja, mely bokájáig érő ugyancsak címeres köpenyéhez tartozik. Erős öv tartja kardjának hüvelyét, melyben míves egykezes kard pihen, s ahhoz méltó tőr is, külön hüvelyben. Címeres pajzzsal is rendelkezik, melyet utazáskor a hátán visel. Barna bőrnadrág, hozzá illő súlyos szegecselt bőrcsizmák, ez minden mit külsejéről leírni lehet.
Jellem: Határozott és céltudatos férfi. Az évek megedzették a lelkét, jelleme határozottan a jó felé húzódik, de nem egy tipikusan fényes páncélú lovag. Nem torpan meg véletlenszerű falvakat megmenteni az arra bóklászó ork vagy barbár hordáktól, nem hirdeti a szeretet és jóság különféle előnyeit, de ettől függetlenül korrekt embernek mondható. Annak idején fegyelmet vertek belé így időnként kissé karót nyeltnek tűnhet, vagy legalábbis katonásnak, de ki lehet ebből zökkenteni, nem veti meg a jó italt, voltak már nők is kikkel dolga volt, ha levetkőzi a kezdeti bizalmatlanságot, mondhatni barátságos megnyilvánulásai vannak. Történet:Maxim csakugyan nemesi családba született, de közel öt éve földönfutó. A Lavigne család mélyen támogatta a királynőt, noha igen közel nem kerültek hozzá sosem. Ettől függetlenül őt már arra nevelték, hogy a királynőt szolgálja így vagy úgy. Míg Maximhez vívótanár járt, húgához Kathariannhez mágus tanító járt, mire elérte öt évvel ezelőtti korát, Maxim már jó kardvívó volt, míg húga tehetséges, de kiforratlan tanonc. Ami viszont igen szomorú fordulat volt, hogy családja történetesen eladósodott. Ürült a ház, fogytak a szép tárgyak, értékes bútorok, míg aztán az lett a vége, hogy szerencsejátékos apját már azzal fenyegették, hogy rágyújtják a házat. Maxim egy idő múltán kijelentette, hogy ő ezt nem tervezi végignézni. Apjának szégyene és anyjának érdektelensége szabályosan megdöbbentette, egyre inkább romlott a kapcsolata szüleivel míg egy nap egy nagyon súlyos veszekedés után úgy döntött távozik, méghozzá rendes búcsú nélkül, s húga is vele tartott. Jó ideig tűrték és meglepően jól a vándor életet, de egyik este Kat szörnyű hibát vétett és ez rányomta bélyegét a folytatásra. Húga ugyanis macskává változtatta magát és mondhatni úgy is maradt. Esténként újra magára ölti valós emberi alakját, de miféle élet az ilyen? Sokfelé jártak már és megoldást keresnek húga problémájára, voltak kisebb nagyobb kalandjaik, rövid ideig még zsoldos is volt de rájöttek nem érdemes kötődniük sehová. Végül Aspen városába fújta őket a poros út fölött zúgó szél, de mivel a mágustoronyba nem sikerült bejutniuk, hát a híres erőd felé vették útjukat, hátha ott megoldást lelnek erre a kellemetlen problémára.
