[quote="Nimmeth"]

- Előnyös? Fogalmam sincs kegyed miről beszél - vonja össze szemöldökeit ártatlanul. - De tény és való, ez az unalmas város az itt élőknek legfeljebb az áthaladók által biztosít némi különlegességet. Arról nem beszélvén, hogy tünde még soha az életben nem járt a lebujomban ahogy keleti nők sem, legfeljebb pár férfiú, noha azok is csak áthaladóban.
Sóhajtva támaszkodik az asztal egyik üres székének karfájára, miközben a hordócska egy felszolgáló által eljut az asztalukig, két kivételesen tiszta korsó kíséretében. Beren elgondolkozva bólint, hogy töltsenek a két nőnek belőle és valóban, valódi sörkülönlegességet ízlelhetnek újdonsült korsóikból, ez nem az a ki tudja mivel higított mocsok amit mások itt isznak.
- Hát megértem, hogy őszinte legyek - válaszol Nimmethnek. - Nem könnyen megférő népség a tünde és az ember. De ha hiszi ha nem volt már tünde barátom. Igen kemény fickó volt tünde létére. Csak végül vízbe fullt egy hajóútján. Igen kínos eset, pedig kapitány volt.
Azt már nem ecseteli, hogy milyen okból fulladt vízbe a korábban említett amúgy kalóz tünde. Int mire neki is hoznak egy korsót és töltenek neki. A környezetük alapos ívben kerüli el őket, ez feltűnhet akár a két nőnek is.
- Egyébként mielőtt megkérdeznék, kalandozó voltam annak idején. Néhány évet egy igen jó csapattal vándoroltam de egy összeveszésnek hála és mert páran találtak maguknak más életcélt, szétszéledtünk. Én meg úgy döntöttem akad még elég pénzem, nyitok egy lebujt. Ezt. Azóta próbálom feltornázni hogy kicsit javuljon a megítélés de hát.. - kuncog egy kicsit. - Láthatják milyen tempóban haladok. Egyébként mi hozta önöket pont ide az én szerény... putrimba? Már ha nem túl bárdolatlan a kérdés.

Kicsit fellélegzik mikor Cholo végre békében hagyja őket. Kezdte ugyanis nagyon felidegesíteni őt, hogy kész lett volna felállni és a fickónak rontani, de szerencsére erre nem kellett sort kerítenie.
Asztaltársával ellentétben ő nem köszön el a távozó embertől, nem is kíván több figyelmet szentelni rá. Helyette inkább a most hozzájuk érkező férfira pillant és picit kérdőn oldalra dönti a fejét, ahogyan a végigmérést viszonozza. Az előbbi kis incidenst pedig nem is méltatja szóra.
– Engem Nimmeth-nek hívnak – mutatkozik be ő maga is, bár ő elkerüli a formaságokat. Nincsen kedve egyik emberrel se kezet rázni.  – Meg kell hagyni, hogy felettébb… érdekes kocsma tulajdonosa. Az előbbi kis jelenetet én nem tekinteném mulatságosnak, de nincs is szükségem kár… – mondja el ő maga is a véleményét, miközben már készülne felállni és távozni, de aztán az utolsó pillanatban, látva a kárpótlást és hallva Hina szavait inkább úgy dönt, hogy visszaül és elfogadja az ajánlatot. Hiszen egy kis jobb minőségű ital neki is jól jönne.
– Rendben, egy italt elfogadok… – egyezik bele aprót sóhajtva. – Most az egyszer… – teszi hozzá halkabban, majd Hinára pillantva újra normál hangerőn szólal meg. – Ilyen az, amikor jókedvem van – jegyzi meg és csak úgy mellékesen, Berenre pillantva hozzáteszi, jelezve, hogy mondandója mindkettőjüknek szól.– Nem szoktam emberekkel iszogatni.

Hamar rá kellett döbbennie, hogy a tünde nyelve nem táncos a szavak terén, nem úgy mint az újonnan szerzett kolosszális hódolójuknak. Ujjai nem engedik el fegyverét, immáron már ráfonódnak a markolatra nem csak játszin lépegetnek hű társán.  – Meglehet távolról jöttem, de értem a nyelved leegyszerűsített primitív változata nélkül is és nem kedvelem ezt a hangnemet. Ne rontsd el a jó kedvemet nagyfiú – Mondja nagy nyugodtsággal és közben bizonyosságot nyer a  szófukar nő is ugyan azon az állásponton van mint maga : nem kíván mulatozni.  Mint egy árnyék lép közben a fickó mögé az újabb idegen mire már maga szemöldöke is kissé megszalad, de nem túl látványos az ívelt szemöldök mozzanata. Figyeli a kis színjátékot, beleesik valahol a csapdába ~ Nicsak a pöffeszkedő úgy tűnik mégis csak valaki itt ~  Somolyog magában , a megérzések ezen a ponton nem hagyták cserben, ahogy máskor sem igazán szokták – Pápá Cholo – Int búsan utána és lassan a tőre markolata felszabadul ahogy a „ veszély” csökken. Felemeli fejét és vele ezüst tekintetét Beren arcára, szemei pajkosan hunyorognak rá és eközben bólint a kárpótlásra hetykén – Magam részéről nem csinálok nagy ügyet Cholo barátunk nőzési ügyéből, van mit gyakorolni szegénynek, de úgy látom önnek inkább előny mintsem hátrány , ha így alakul néhol a helyzet ~ Bár hölgyek egyik tagja biztos véget vetett volna az akaratos csevejnek előbb vagy utóbb ~  Gomolyog a gondolat a fejében, elvégre egy Nimmethez hasonló nő sem merészkedik védtelenül be egy ilyen helyre ,főleg nem egyedül . Rugalmasan hajlik szája széle mosoly félére, ahogy lassan ismételtelten megnézi magának a nyúlánk férfit és talán a bemutatkozás jó alkalom arra, hogy a másik nő is megajándékozza nevének elárulásával – Hina vagyok  -nyújtja kezét , hogy kezet rázzon a házigazdával . Öltözékéből lerí nem úri asszony , noha annak színei csalókák lehetnek, csupán egy vándorra, kalandorra hajazhat küllemre annál többre semmi kép. -  A koszfészke nem olyan rémes , még szórakoztatásról is gondoskodnak , ami más helyen nem mondható el . Láttam már ennél porosabb tákolmányt, higgye el a maga kis mulatozója máshol még elitebb környéken is magasan veri a kellemes jelzőt - Jegyzi meg szórakozottan átpillantva Nimmethre -Cseréljük le azt a sörnek nevezett valamit rendesre és máris jobb lesz a kedved – Kacsint a lányra barátságosan -

- Mondom táncolni! - vonja össze szemöldökeit a ruhásszekrény. - Nem ellenkezni, táncolni!
Emeli kezét, megint az asztalra készülve csapni, de egy az övénél jóval kisebb férfikéz nehezedik a vállára. Cholo bambán hátranéz és Berenion megcsóválja a fejét. Röviden végigméri a két nőt, majd a fogdmegre pillant.
- Cholo, nagyon jól tudod, hogy ez nem így megy. - Enyhén elmosolyodik. - Leszel szíves elvonulni a dolgodra mielőtt még kidobatlak. Hagyd a két hölgyet.
Cholo látványosan megrémül és valamit morogva leereszti kezeit, hogy aztán vert seregként vonuljon vissza, még egy utolsó vágyakozó pillantást vetve a két "pipihusira". Beren röviden néz utána, míg nem látják a lányok kacsint is neki, hogy aztán érdektelen ábrázattal forduljon vendégei felé. Most külön-külön is megnézi őket magának, de elsősorban megállapítandó mifélék, majd közelebb lép az asztalhoz.
- Elnézésüket kérem, hölgyeim. Errefelé nem éppen kegyedékhez hasonló népek fordulnak meg, így megvallom őszintén nem tudom hová tenni, hogy két ilyen bájos hölgy az én koszfészkemben legyen. A nevem Beren és ezért a fiaskóért meg kárpótlást ajánlok, amennyiben elfogadják.
Ha a nők rábólintanak, int a pult felé, mire a pultos egy rejtettebb rekeszből ténylegesen minőségi sört vesz elő egy kisebb hordócskával.
- Legyenek erre a vendégeim - ajánlkozik.

Nimmet válaszában rejlő lenézettséget fel sem veszi ,mégis csak egy idegen,nem csak a nőnek hanem az egész városnak - Kössz - Biccent neki hálásan és leveti magát a székre ,az út és az időjárás viszontagságai lefárasztották kissé . -Helybeli vagy? - Kérdi tőle  hangerejét annyira erősítve fel  ,hogy hallhassa a  kérdését. Nem gondolja gyanakvást keltett alakjuk bárkiben is , nem hogy ,még pont abban az idegenben akin beléptekor átsiklott ezüstszín szembogara , még a közegbe valónak sem találta a fennkölt tartásával képén unott ábrázatával , terpeszkedésével pökhenfi nagy úrnak vélte szimplán. Nem sok időt tölthet kérdezősködéssel előbb csak pár ember odébb lökdösődése vonja magára szemeit ,majd maga a nagyobb kidobó kerül teljes nagyságban elébe. Meg sem rezzen pillája öklének csattanására az asztalon,keze a lány söre után kap mielőtt feldőlne az asztalon eláztatva a tündét . A nyugodtabb helyzet beálltával elengedi ránézve asztalpartnerére egy szempillantásra majd a nehézbírkózóra - Meg ilyenek nagyfiú. Táncolni nem mennénk - Enged meg magának egy választ Nimmeth helyett is - De hozhatnál nekem is egy sört - Kacsint rá a fickóra. Egyik keze mit nem az asztalon pihentetett  köpenye rejtekén készenlétben van már tőre markolatát cirógatva ujbegyeivel . A műsor kiváló, nem veszi észre a közeledő tulajt, Cholo kitakarja számára teljesen.

A Sózott Kutya bizony megszokott arculatát mutatja, mint általában. Az egyik sarokban ósdi, csontból faragott kockákkal játszanak, igen nagy üvöltözés közepette, mikor milyen oknál fogva. Másutt éppen késeket dobálnak egy az egyik faoszlopnak kötözött suhanc feje mellé és fölé, de egyébiránt a szokásos kaotikus ricsaj forgataga szédíti az elméket. A kidobók szinte folyamatosan cserélik a vendégeket, szinte minden tíz percben kidobnak valakit, hogy aztán más jöjjön a helyére - vagy ugyan az másszon vissza - így mondhatni senki sem unatkozik. Minden érkezőt fürkész tekintetek mérnek végig, de egyik sem oly alapos mint a pult mögött egy hordón ücsörgő tulajdonosé, ki csizmás lábait egy sámlin pihenteti keresztbe lökve azokat, s egy pohár valódi bort iszogatva kémleli a forgatagot.
A tündén már nem egyszer elidőzött tekintete, jártak már itt különféle szerzetek, de hogy egy tünde ilyen mocsadék helyre jöjjön... bár arca kifejezéstelen, a vendégeket sem ő szolgálja ki, csak az aktuálisan büntetésen levő verőembere. Amikor aztán felbukkan az újabb nőnemű jövevény, akkor mér akaratlanul is kihúzza magát, s mélyen a lelke mélyén még szemöldökét is megemeli.
~ Itt meg mi az istenek hordóba csapolt verejtéke történik?~
Az újan érkező nő sok szemet magára von, Beren pedig bár továbbra is fent tartja érdektelen ábrázatát, úgy dönt ez olyan ügy amibe érdemes belepiszkálnia. Éppen felkel a hordóról amikor Hinama csatlakozik a tündéhez, ekkor már biztos benne, hogy ez bűzlik... még a kocsmánál is jobban. Nem szeretné megkockáztatni, hogy valamelyik némber valamiféle garabonciás aztán ha most beléjük köt valaki akkor ki tudja mi lesz.
- Cholo - szól az egyik emberének. - Pengő.
Egy érmét pöccint rejtetten neki amit az ügyetlenül el is kap. Ez már bevett módszer, noha nem tűnik a két nő átlagos személyeknek, a keletit még látta is bejönni és annak puszta mozgásán is látja, hogy halálos ellenfél lehet. Cholo, a maga robosztus testével óceánjáróként vonul végig a tumultuson, tudván a parancsszóból mi a dolga. Meg sem áll a két nő asztaláig ahol nagy csattanással helyezi ökleit annak lapjára. Megnézi magának mind a kettőt, majd elvigyorodik, kivillantva néhány megmaradt fogát.
- Hehhheű - mondja. - hát mi jót csinálnak itt a jánykák? Tán iszogatunk meg ilyenek mi? Mindjárt csapunk egy kis mulatságot, nem gyüttök aztán itt táncolászni kicsit a derék Choloval?
Ha eléggé körültekintő a két nő és nem a pultnak háttal ülnek, láthatják a színdarab második felvonását; a melák felé komor arccal közeledő Beren-t.

Nimmeth békésen üldögélt az egyik asztalnál és csak csendben hallgatta, ahogyan körülötte a különböző jött-mentek, nyomorgók és bajkeverők miképpen múlatják el idejüket ebben a porfészekben.
Ő maga nem csupán csak a szakadó eső miatt tért be a helyre, nem azért mert az erszénye kevés érmét tartalmazott.  Számára az is indok volt, hogy ne kelljen egy helységben iszogatnia és falatoznia semmilyen ember előkelőséggel. Attól ment volna csak el az étvágya.
Persze nem mintha az említett étvágyát így is sikerült volna teljesen megőriznie. Egyenlőre még csak sört mert rendelni, hogy szomját csillapítsa. Az ital furcsa volt, de nem nagyon volt más választása így lassan inni kezdte. Közben fél szemmel körbekémlelt.
Furcsa alakok vették körül, az alsó osztály mindenféle népe. Jó pár bajkeverőre lett figyelmes, így egyik kezét mindig az egyik rövid kardján tartotta, biztos, ami biztos alapon. Nem akart ma senkivel se összetűzésbe kerülni, de ha itt valaki belemer kötni, akkor nem fogja magát hagyni.
Éppen újra kortyolt a sörnek nevezett italából, mikor meglátta, hogy társasága akadt. Tekintetét lassan az idegenre szegezte. Éppen csak egy röpke pillanatra, hogy felmérje.
– Felőlem – válaszol aztán, megvonva a vállát. A közelben nincsen másik szabad hely, és még ha így egy emberrel is kell egy asztalnál ülnie… Legalább nem férfi és pár percig csak kibírja, nem igaz? – Nincsen ráírva név – teszi hozzá és újra iszik a korsójából. Többet nem szól, nem az a fajta, aki csak úgy leáll társalogni idegenekkel.

Egész álló nap ömlött az eső odakint, Aspen utcáit áztatva és eként beűzött minden épeszű embert valamelyik ivóba vagy vissza házába az erőteljes zivatar. Kellemetlen időszak ez a városnak, az utcákon patakként sorjázik végig a saras víztömeg elsodorva mindent mit fel tud kapni hátára, főként a lankásabb területek felé sodorva tovább, a nyomornegyed felé.
A vízmosásban egy pár csizma klaffog és gazdájának öltözékén a vízcseppek araszolnak végig, míg nem eltűnnek köpenye alján, beleveszve a kisebb patakba. Áldja az eszét napok után végre várost ért, és pont a rosszabbik felét fogta ki, de nem lehet hálátlan noha lenne miért szívnia a fogát, most nem ezzel foglalkozik. Egy cégér himbálózik előtte, már amennyire kivehető a vízfátyolon át nézve és lépteit afelé veszi, hogy minden mérlegelés nélkül benyisson ajtaján. Néhány szem ráterelődik a jóformán zsúfolt helységben, inkább ázottsága miatt, mint sem idegen alakja révén, de hamar eloszlik róla a figyelem. Háta mögött csukódik az ajtó és hátralöki csuklyáját arcából, ami alól vörös haja előre bukik. A nyirkos idő nem kímélte alja kissé megkunkorodott így viszont már arcának és szemeinek ívét a vörös haj kiemeli, így már van okuk a bámészkodásra az embereknek. Vészjóslóan sétál beljebb az ember tömegbe és nyílnak szét előtte, hogy ne kerüljenek csizmája elé. A pulthoz közel az egyik asztalnál kiszúr egy helyet, igaz már ül ott egy nő, de nem zavartatja magát, a tünde mellé lép – Szabad lesz? – Bök mosolyintva az üres székre, szemrevételezve közben a teremtést. Első ízben nem tudja hova tenni mit kereshet ilyen csürhék között egy hozzávaló, de nem is kellene ezzel nyitnia. A csapos férfi fele biccent köszönésképpen, de egyedül ő kap figyelméből arasznyi időt, minden más szakadt férfi  kiesik kegyeiből .